Egy „ügyféltípus”, akit nem szolgálunk ki

Mindezt az ő érdekében. Amikor megszólal a telefon, már sokszor tudjuk, hogy az adott személy esetében nem a rovarirtás lesz a tényleges megoldás. Az általa felvázolt szituációk és jelenségek ugyanis nem valósak. Viszont annál veszélyesebbek. A kedvéért kivitelezett rovarirtás pedig etikátlan is volna a részünkről. Miről van szó?

A szóban forgó személy mindaddig semmilyen tünetet nem érzékel önmagán, míg egy nap nem látja kiírva a lépcsőházban az információt: „ a házban rovarirtás zajlik”. Egy – két lakásban ugyanis ágyi poloska jelent meg. Azonban a helyzet még nem olyan súlyos.

A telefonpartner viszketésről, vagy esetleg bőrgyulladásról számol be. Ágyi poloskára vagy bolhára gyanakszik.

Csípéseket, égő, bizsergő érzést érzékel, sok esetben a „viszketést kiváltó” ízeltlábúakat, rovarokat (tetű, bolha, ágyi poloska stb.) is „látja”.

Azonban a kiváltó okok közt még véletlenül sem fedezhető fel rovar. Itt valami másról van szó.

A jelenség mögött álló ok, mely rosszabb egy kártevőnél is

Mivel ismerjük a rovarok életmódját, biológiai sajátosságait; azt is tudjuk, hogy a telefonpartner valós jelenségekről, tünetekről és jellemzőkről beszél-e, vagy épp csak az ízeltlábúak által előidézett pszichés ártalmakban szenved: azaz fóbiás.

Amikor ágyi poloska irtására szól a megrendelés, de a helyszínre érkező kollega alapos helyszíni szemle során teljesen kártevőmentesnek ítéli az ingatlant, a megrendelő mégis az rovarirtószeres kezelést kéri.

Miért nem célszerű ilyen esetben a „biztonság kedvéért” elvégezni az irtást?
Mert e művelet nemcsak etikátlan (felesleges költekezésre bírjuk) volna, de a fóbiájában is megerősítené őt.

Mi váltja ki benne a tüneteket?

Általában valamilyen tényleges környezeti inger. Azonban ennek helytelen értelmezése vezet a képzelt tünetekhez.

De mindez külső inger nélkül is felléphet. És annyira súlyossá is válhat, hogy végső esetben téveszmék kialakulásához vezethet.
Egy rossz emlék egy korábbi rovarral (pl.: volt már való ágyi poloska-fertőzéssel gondja évekkel ezelőtt) is elindíthatja a folyamatot.

Az érzéki csalódás az élet számos területén becsaphatja az embert.

Ugyanez a jelenség felgyorsított folyamatban érzékelhető lehet egy repülőgépen is, több ezer km magasan, ahol az egyik utas valamilyen szokatlan tünetet produkál.
Egy fertőző agyhártyagyulladás esetében e szerencsétlen helyzet odafent halálos is lehet néhány utasra vonatkozóan.
Nem véletlenül okoz félelmet az utasokban.

Így nem csoda, hogy hamarosan egyre több utas kezdi érzékelni magán a tüneteket, melyeket valósnak ítél meg. Akár kiütéseket is produkálhat az emberi szervezet.

Ám kiderül, hogy a szóban forgó „beteg” csak a felszállást megelőző nap búvárkodott, és nem kellett volna gépre szállnia ilyen rövid időn belül. A tünetei önmagára korlátozódnak.

Szó sincs tehát tömeges fertőzöttségről.

Indokolatlan kártevőirtás csak a fóbiájában erősíti meg az egyént; akkor is, ha látszólag „eltűnnek” a tünetek

Ritkán előfordul, hogy az irtószeres kezelés után eltűnnek vagy csökkennek a beteg fóbiás tünetei, de mindez csak a lelki megnyugvásnak tudható be. Az a tény, hogy az irtószer kikerült a lakásába, lelkileg levesz róla egy terhet.

Ugyanezen hatást érheti el egy orvos, aki pusztán sóoldatot ad injekcióban annak a betegnek, aki az életéért könyörögve morfiumot kér – holott nem indokolt-, és a beadást követően jobban lesz.

Ennél történhet azonban sokkal kedvezőtlenebb kimenetel is a fóbiás egyén esetében: a tünetek megmaradnak. Viszont az események függvényében az illető még jobban elkeseredik. Hiszen a rovarirtók által elvégzett beavatkozás a rovar jelenlétét támasztja alá. Tehát „nem tévedett”.

Azonban mégsem használt a kezelés.
 

Mi jellemzi a kártevő-, illetve rovarfóbiát?

A rovar-, vagy kártevőfóbiát minden esetben szinte tartós szorongás, irracionális és eltúlzott félelem jellemez.

A szóban forgó személy irtózik az ízeltlábúakkal történő megfertőződés lehetőségétől. Valamint szinte ellenállhatatlan késztetést érez ezek elkerülésére.

A szorongás még a személy által beismert eltúlzott és teljesen indokolatlan félelem esetén is fennállhat. Különböző téveszmék és érzékcsalódások kísérhetik. Szorongás, beteges félelem, hallucináció, képzelődés formájában jelentkezhetnek nála.

A helyzet rendezése nem a kártevőirtó hatásköre, hanem a bőrgyógyászé, és az általa konzíliumra bevont pszichiáteré. A betegség kezeletlenül hagyása ugyanis a személy életét teheti élhetetlenné. Sajnálatos szituációk, amiket nem lehet félvállról venni.