Szúnyogirtás – Ránk már nem veszélyes?

Szinte napi aktualitás így nyáridőn a szúnyogok támadása, az ellenük való védekezés. Teljes kiirtásuk, még ha elvben lehetséges is lenne, ökológiai katasztrófát vonna maga után, hiszen a szúnyogok és azok lárvái az ökoszisztéma szerves részei, ha kivesszük ezt a láncszemet, borul ez egész füzér. A szúnyogokat, a szúnyogcsípést viszont senki nem kedveli, így úgymond társadalmi elvárás azok gyérítése.

Ennek árnyoldalaival azonban kevesen vagyunk tisztában. Elterjedt módszer a kémiai irtás, ami azonban számos, nem is annyira láthatatlan veszélyt hordoz magában, mely végső soron akár az emberre is veszélyt jelenthet. Ezekről a kémiai alapú irtószerekről, melyek biztonságosnak – emberre, állatra veszélytelennek – lettek kikiáltva sorra derült ki, hogy hosszú távon távolról sem semlegesek ránk nézve sem. Több ilyen szerről derült ki, hogy közvetve felelősek a méhek és így a fecskék tömeges pusztulásáért is. 2010-ben jó pár ilyen vegyszeres oltóanyagot betiltottak, többek között azt is, amelyik gázolajat tartalmazott.

Ezt az anyagot légi permetezéssel juttatták a levegőbe, hogy miközben az alászáll, idegméreggel ölje meg a levegőben repkedő szúnyogokat. A bujkáló, leveleken megülő vérszívókra ezek természetesen semmilyen hatással nem voltak. Az ilyen permetezések során egy hektárra tíz liter nyers gázolaj – mint vivőanyag – is hullott, amit nem kell taglalnunk, hogy milyen ártalmas környezetszennyező hatással bír, ráadásul bőrrák kialakulásához is vezethet.

Szerencsére hazánkban vonták ki a világon először a forgalomból a klórozott szénhidrogének közül a DDT-t, mely az idegmembránokra volt roncsoló hatású. A környezettudatosság tehát ezen a fronton is elindult, bízzunk annak további töretlen fejlődésében, az egészséges életben és a szúnyogok ritkulásában.