A címben tett állításunk nem légből kapott – hogy stílusosak legyünk – hanem tudományos tényeken alapszik. A kutatóknak végre sikerült megfejteniük azt a folyamatot, ahogyan a szúnyogok a mi kárunkra táplálkoznak. Minden egyes fránya szúnyogok egy orvosi műtő és laboratórium is egyben, ami a természet nagy csodája, de az emberiség nagy bánata is egyben. Nyári estéken pláne a fesztiválszezonban mindenki keresi a szabadtéri programokat egy kis felhőtlen kikapcsolódás céljából.
A szúnyogoknak ez a paradicsom, a lakoma ideje. Kevesen tudják, de a nőstény szúnyogok mindegyikének élete során legalább egyszer vért kell szívnia ahhoz, hogy szaporodni tudjon. Tehát „neki” a feladat adott és ezt véghez is viszi. Szájszervükön 150 receptor dolgozik annak érdekében, hogy kiszúrják potenciális áldozatukat. A testhőre és a bőrből „elillanó” zsírsavakra utaznak. A donortest becserkészése után jön a műtét.
Ehhez a szájszervük hat tűjét használják, akár egy laparoszkópos műtétnél. Ezek közül kettő fűrészként működik, így hatol be a bőr alá, mint a műtéteknél a szike. Két másik a kampózásért felel (két kapóval szétfeszítik a megnyitott bőrt) csakúgy, mint az operációknál, az utolsó két sörte egyike felel a vérszívásért, a másik pedig egy vegyület befecskendezésével biztosítja a véralvadásgátlást (szintén emiatt a vegyület miatt viszket a szúnyogcsípés). A már-már jóllakott szúnyog teste mindeközben pedig a vérből kivonja az értékes vörösvértesteket, a többi anyagot pedig vízcsepp formájában kilöki magából. A „műtét” során a szúnyog nyálából jut a szervezetünkbe is, mely, ha vírusokat hordozott, akkor könnyen lehet, hogy maláriával, nyugat-nílusi lázzal, zikával vagy dengue-lázzal fertőz meg minket. Ezért fontos, hogy amennyire csak lehet tartsuk távol magunktól ezeket a kis szárnyas fenevadakat.